Afanasjevói műveltség

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 1049-50. oldalán írja:

Az Altáj, Szaján hegységek és a Jenyiszej folyó vidékén, Minuszinszk környékén Kr.e. 2200 körül kialakult az afanasjevói műveltség, e területek legelső élelemtermelő és egyúttal már rézfeldolgozó kultúrája, amelynek leletanyagában számos közeli mezopotámiai párhuzam található – nyugat-iráni és dél-turkmenisztáni közvetítésen keresztül –, főleg a szerszámok alakja és a kerámiamotívumok terén (l. Hančar, 1956.). Ugyancsak igen szoros összefüggések mutathatók ki a dél-oroszországi késői gödörsíros műveltséggel (kb. 2500 és 2000 között) és a Tripolje kultúrával is. A tárgyi emlékanyag megfelelésein kívül azonban a legmeglepőbb – és egyúttal a messzemenően legfontosabb összefüggés az, hogy az afanasjevói kultúra és a késői gödörsíros műveltség népességeinek embertani képe is megegyezik. Mindkét területen ugyanazt a szélesarcú, alacsony homlokú és inkább rövidfejű "plump-europid" embertani típust találjuk, amely a későbbi időkben, egészen a mongoloidok megjelenéséig az eurázsiai steppék uralkodó embertani típusát alkotja majd (l. Childe, 1960; Hančar, 1956; Jettmar et alii, 1966.). Igen lényeges ebben az összefüggésben az a körülmény, hogy ez az emberfajta a 3. évezred második felében először csak az Altáj-Jenyiszej vidékén, valamint Dél-Oroszországban tűnik fel, egymástól mintegy 3000 km-es távolságban, míg a közöttük elterülő hatalmas térségben embertanilag még nincs meg a kapcsolat a két, egymástól nagyon messze lakó, de antropológiailag azonos népesség között.
Ezekből az előzményekből alakult ki kb. Kr.e. 1800/1700 táján az Altájtól és a Jenyiszejtől az Urál hegységig és a Volgáig, valamint északdéli irányban az erdőövtől Dél-Turkmenisztánig terjedő hatalmas területen a teljesen egységes arculatú andronovói műveltség, amelynek lakosságát most már megszakítás nélkül Kelet-Európától az Altájig – ugyanaz a "plump-europid" embertani típus képezte, mint amilyenek az afanesjevói és a késői gödörsíros kultúra népességei voltak a 3. évezred második felében. A rendkívül nagy kiterjedésű andronovói műveltség kialakulását az afanasjevói, a dél-turkmenisztáni és a késői gödörsíros kultúrkörök, valamint a középső Volga és a Dél-Urál térségében Kr.e. 2000 óta jelentkező korabronzkori műveltségek lassú, folyamatos kulturális és etnikai egybenövésével magyarázza a kutatás (l. pld. Hančar 1956.), miközben azonban a 2. évezred első századaiban a Dél-Turkmenisztán térségéből északra irányuló vándorlások is szakadatlanul tovább tartottak. Ebben a korszakban a földművelés általánossá válik a nyugat-ázsiai steppe és ligetes steppe övezetében, s szinte átmenet nélkül jelentkezik egy – mind formakincsében, mind pedig mesterségbeli tudásban – igen magas színvonalon álló bronzművesség, amely már exportra is termel (l. Jettmar et alii 1966.).
A fent felsorolt adatok egyértelműen azt tanúsítják, hogy a dél-turkmenisztáni kultúrák 3. évezred végi és 2. évezred eleji elnéptelenedése és az afanasjevói, majd az andronovói műveltség kialakulása között igen jelentős művelődéstörténeti, de még ennél is sokkal fontosabb etnogenetikai összefüggések állnak fenn.