Adapa

Ad-Apa felbontásban tökéletesen magyarítható: Ad Apa az az Atya aki Ad. Az Ad mindig a többlet, a pozitívum, a hímségi princípium, mint Ádám nevében, vagy olyan szavakban mint add, adolescent. Tulajdonképpen az At (Ata, Atya) lágyult formája, ahol A isteni, magasságos minőség.

Várkonyi Nándor Az elveszett Paradicsom...

...című könyvében írja:

A tökéletes paradicsomi emberről (s egyben a bűnbeesésről szól az eridui helyi eredetű Adapa-mítosz is. Eridu Ea városa volt, a bölcsesség és tenger istenéé, "a Kétfolyam torkolatánál", melyek akkor még külön-külön szakadtak a tengerbe. Csodás pálmafa nőtt a kertben, Ea székhelyén, s itt teremtette Adapát, "az emberek pásztorát."

Eriduban nő egy sötét [árnyékos] pálmafa tiszta téren;
növése ragyogó, mint a lazurkő, beárnyékolja az Óceánt;
Ea uralma Eriduban bőséggel teljes,
lakása az alsó világ helye,
Lakása Ba-u istennő nyoszolyája.

Egy töredék, melynek eleje hiányzik, így adja elő Adapa történetét: Ea, "az isteni fazekas" agyagból gyúrta s "isteni teljhatalmat, széles értelmet az ország törvényeinek rendezésére, bölcsességet adott neki, azonban örökéletet nem; és őt, a hatalmast, Eridu gyermekét, az emberek pásztorává tette." Adapa ezen kívül, mint "Bölcs és Fölöttébb Ügyes", papi funkciókat is végez, s mint isteni pék és pohárnok működik. Eridu pékmesterével gondoskodik a kenyérsütésről, naponta ellátja kenyérrel és vízzel Eridut, tiszta kezével gondozza az edényeket, egy ételfogás sem készül nélküle. Naponta bárkába száll, és halászni megy Eridu számára; mikor Ea elhever ágyán (azaz leszáll az éj), Adapa elhagyja Eridut, és bárkáján egész éjszaka ide-oda hajózik, hogy halakat fogjon.
A töredékekből megtudjuk továbbá, hogy a legfelsőbb Ég ura, Anu Adapát, "az emberiség csemetéjét", az örökélettel is meg akarja ajándékozni. Ennek története a következő: mikor egy nap Adapa a tengeren halászik, Zu-madár, vagyis a déli szél felfordítja hajóját, s ő a vízbe esik. Bosszúból eltöri a Zu-madár szárnyát úgy hogy, ez hét napon át nem tud szállni (fújni). Anu leszámolást követel, s kijelenti: Nincs irgalom! De Dumuzi, a kapuőrző, és barátja, Gis-zida kérésére meglágyul haragja, sőt elrendeli, hogy lakomát, ünnepi ruhát készítsenek Adapának, és olajat a kenekedésre. "Az élet ételét adjátok neki, hogy egyék belőle, és az élet italát, hogy igyék." Adapa a ruhát és az olajat elfogadja, de az ételt-italt nem. Ugyanis Ea cselt szőtt, és elámította Adapát: "Amikor Anu elé lépsz, halál eledelével fognak kínálni: ne egyél belőle! Halál vízével fognak kínálni: ne igyál belőle! Ruhát fognak neked nyújtani: öltsd fel! Olajat fognak neked nyújtani: kenekedj meg vele!" Pedig íme, élet étele és itala volt az. Anu csodálkozásban tör ki: ő az embert, kinek Ea az Ég és Föld belsejét megmutatta, a halhatatlansággal is meg akarta ajándékozni. "Ó Adapa, miért nem ettél, miért nem ittál? Most tehát nem fogsz (örökké) élni sem." És megparancsolja: "Fogjátok és vigyétek vissza a földjére."
Nagyon szép, de bonyodalmas, összetett jelentésű rege ez, mitikus azaz képes értelmű, de hogy lényegében a tökéletes, szellemi emberről szól, szembeszökő, Minden mozzanatot figyelembe kell vennünk, hogy megtalálhassuk igazi mondanivalóját. Adapa is Adam Kadmon, az "emberiség csemetéje", növendékfája, első hajtása, tehát archetípus. Minthogy ismeri "az Ég és Föld belsejét", minden tudás birtokosa, egyben a Kozmosz mintája. "Törvényhozó": a tudás, a teremtés, a Kozmosz törvényének megvalósítója és végrehajtója; "pásztor", azaz pap, király; "pék és pohárnok"; gondoskodik az élet kenyeréről és vizéről, vagyis a halhatatlanságról; "halász": Eának, a Bölcsességnek tengeréből szerzi a misztikus eledelt, míg a "város", az emberiség alszik. De hibát követ el: fennhéjázó, szembeszáll a természettel, eltöri a Zu-madár szárnyát, evvel törést szenved az ő tökéletessége is, tudása meggyengül, nem képes ellenállni az ámításnak, s ez vesztét okozza.
Az Adapa-mítosz a jelek szerint nem találkozott a bibliai Paradicsom-hagyománnyal, de éppen a megegyezések és különbözések természetes szövevénye mutatja a hagyomány régiségét és egyetemességét az ókeleti világban. A Paradicsom és a bűnbeesés sorra kerül még, most a tökéletességről van szó, s azért itt csak futólag említjük, hogy a bibliai elbeszélés régibb része szerint az élet fája és folyóvize az égi Paradicsomban az Úr trónusa mellett volt, ahogyan az élet étele (gyümölcse) és vize Anu trónusánál; az Úr és a kígyó ellentéte fedi Anuét és Eáét, s az ember itt is, ott is a halhatatlanságot játssza el.

Másutt:

Ugyancsak Eriduhoz, illetve a két folyam torkolatában levő szigethez fűződik az Adapa-mítosz; láttuk, ez is Anu isten trónusa mellé, vagyis az Égbe helyezi az élet ételét (gyümölcsét) és italát; aki megkapja őket, halhatatlanná lesz, s az isten palotájában nyer lakást a boldogok között. Ezek a mítoszok sumér eredetűek, de természetesen sok későbbi monda is említi az életfa gyümölcsét és különösen az élet vizét. "Jóízű legyen az ő királyi pásztor-hivatala, mint az élet növénye," mondja III. Rammamirari asszír király.
Asur-achu-iddin (Aszarhaddon) szintén ezt kívánja: "Legyen az ő királysága az emberiség jólétére oly üdvös, mint az élet fája." – Az élet vize kivált Ea és fia, Marduk mítoszaiban és rítusaiban játszik fontos szerepet. A vizet itták, arcukat mosták vele, fürödtek benne, vagy testükre hintették. - Jelentőségét jól szemlélteti az Istár pokoljárása című elbeszélés. Ez úgynevezett természet-mítosz: az isteneknek hírnök jelenti, hogy Istár Alvilágba-szállása miatt a Földön minden szaporodás, csírázás megszűnt:
Papszukal [a hírnök], a nagy istenek szolgája, lehorgasztotta fejét,
arca gyászruhát öltött (...)
Samas [a Nap] pedig Szin [a Hold] elé, atyja elé járult sírva,
Ea előtt, a király előtt könnyeket ont:
Istár leszállt az Alvilágba, és nem jött vissza onnét.

Hogy véget vessenek a pusztulásnak, követet küldenek az Alvilág királynőjéhez, hogy merítsen az élet vizéből, melyet a chalziku, a "sors edénye" tartalmaz:
Ekkor Ea, szívének bölcsességében egy képet [alakot?] alkotott,
megalkotta Uddusunamirt, az Aszinnut:
"Nosza, Uddusunamir, fordítsd arcodat a vissza-nem-térés
országa felé,
nyíljon meg előtted a vissza-nem-térés országának kapuja;
ha Ereskigal [az Alvilág királynője] meglát téged, fogadjon
barátságosan.
Mihelyt a szíve megnyugszik és kedve felvidámul,
akkor kérve kényszerítsd a nagy istenek nevével,
emeld föl fejedet, irányítsd elmédet a chalzikura, és szólj:
Nosza, Királynő, adjátok ide a chalzikut, vizet akarok inni belőle."

Az istenek követelésére Ereskigal engedni kénytelen, felszólítja szolgáját, Namtart, hogy "hintse meg az élet vizével Istár istennőt", aki így visszatérhet a Földre, vagyis újra kizöldül a tavasz. Az élet vizének ura egyaránt Ea és Marduk is: "Eredj fiam, Marduk, - szól Ea - [...] hozz vizet a két folyam torkolatából, e vízben tedd meg tiszta fogadalmadat, és szenteld meg [a vizet] tiszta esküddel, hintsd meg vele az embereket, istennek gyermekeit." Más emlékszöveg szerint: "A tiszta vizet [...] a Frat [Eufrát) vizét, amely a [...] helyen a tengerben jól el van rejtve. Eának tiszta szája [szava) tisztította meg, a tengermélység fiai, a hét fiú tette a vizet tisztává, átlátszóvá, ragyogóvá." Az asszír kultusz egyik szertartása szerint a pap "a tisztulás házának" küszöbén a király elé lép, és áldást mond rá:
Ea örvendeztessen meg téged,
Damkina, a tengermélység királynője, világítson meg arcával,
Marduk, az igigik [égi szellemek] nagy őrzője emelje fel fejedet.

Ezután így szól a pap:
Akik Eának nagy, szent üzenetéhez igazodnak,
akiknek cselekedetei helytállnak a Földön,
azoknak az Ég és a Föld istenei melléjük fognak állni,
az Ég és a Föld nagy templom-szentélyeiben melléjük fognak állni;
ama csarnokok tiszták és ragyogók;
ott fürdenek az ő [Ea] tiszta, ragyogó vizében az annunakik,
maguk a nagy istenek is benne mossák meg arcukat.

Nyilván szent vizet, életvizet tartalmazó edények, medencék (chalzikuk) voltak ezekben a templomokban, Mardukéban bizonyosan; a szövegek Marduk "tisztító edényének", a "sorshatározat edényének" nevezik őket. Domborműveken és pecséthengereken is megtaláljuk az életfa és az életvize ábrázolását: a fa középen áll, előtte szárnyas lények tartják az életvize korsóját. Amikor nem pusztán rituális tisztálkodásra való szentelt vízről van szó, hanem valóban az élet vizéről, az istenek és a halhatatlanság italáról – e mozzanat mindig e paradicsomi misztikával kapcsolatos, belőle ered.

Komoróczy Géza Gilgames – Agyagtáblák üzenete című könyvében a 310. oldalától szól Adapáról.

Ezen oldalon is szerepel róla info (nem tudni, mennyire pontos/hiteles forrásokból szedték össze).

Rev. Padre Pesti József S. J.: A magyar vallás – A turáni népek és a kereszténység kapcsolatai című az Ősi Gyökér 1974/2-6. sz. megjelent cikkében mint sumér Teremtő Isten jön elő:

Ami új a Szentháromság tanában az maga az ŐSI TARTALOM. Az, hogy ez az EGY ISTEN nincsen ebben a szörnyű egyedülvalóságban [mint Jahve a zsidóknál], hanem az Isten bölcsességének, az alábocsátott tűznek, az Isten fiának létezésében – mint a Szentháromság új keleti tana – feltámad az ősi sumir tradíciók ADAPA nevű, szerető teremtő Istene.