Abroncs
Péterfai János írja:
Szekér szavunk a Szék (Nap) és Ér (Úr) szóelemekből áll. A Szek-Ér tehát valójában Nap-Úr. A Nap a Szekerén ülve robog át az Ég kék mezején, ezért a szekér egyfajta ülőhely is. A Szekér, mint általában a nagyon régi és mágikus szavak, több jelentésűek. Sze-Kér formában Fény-Kerék, Fény-Kör az értelme. A Sze gyakran Fény, a Kér a Kör társszava. A Szekér kereke kétségtelenül napjelkép volt. Középen a Tengely, amiből a Küllők ágaznak ki, amelyek a Nap sugaraival vethetőek össze. Kívül van a Kör, Ker alakban. Maga a Ker-Ék szó is Kör-Csillag értelmű. Az Abroncs a külső kör neve, ami Ab-Ron-Cs formában értelmezendő, Háza – a Rohanásnak, a Cs kicsinyítés, utalva arra, hogy nem szabad túl gyorsan rohanni a kerékkel. A magyarokat szekeres népnek is ábrázolták. A Harci szekerek félelmetes támadó eszközök voltak egykor, Kr.e. 4.000 körül találták fel a magyarok.
Másutt már inkább közelebb jár az égi értelmezéshez:
Az Abroncs a kerék külső öve. Ab a Ház, a Ron az Ég, de kapott egy kicsinyítő hangot, a Cs hangot. A Ron a Rohan igéje, a Ron forog, mint az ég, mint a kerék belseje. Ez tehát az Ab-Ron-Cs pontos jelentése.
Várkonyi Nándor Az Idő Szívverése...
...című tanulmányában szól a négy szentségéről, mely a 360/90=4 formulában az alábbiak szerint fontos:
A Világegyetem négy tartóoszlopa a két pánt rögzülésének a helye az abroncshoz, vagyis a Horizonthoz. A tavaszi napéjegyenlőség (március 21), a nyári napforduló (június 22), az őszi napéjegyenlőség (szeptember 23) és a téli napforduló (december 22). Mivel a Föld forgása enyhén imbolygó, ezért a négy nap kicsit néha elcsúszhat, például december 22-e akár december 24-re is átcsúszhat.
Ennek képi bizonyítékát BLG-től lásd szakrális geometria illetve colure címnél. Korona címnél írottakat is lásd.
Jankovics Marcell A Nap könyve...
...című könyvében írja:
A Szent Iván-i tüzet "négyszögre rakálták" (rakták) egy másik Szent Iván-i ének tanúsága szerint. E négyszög bizony az ekliptikának, vagy ahogy Bod Péter (1712-1769) nevezi, a Nap "abrontsának" a négy sarkát jelképezi.
Falvay Károly Nagyboldogasszony...
...című könyvének 283. oldalán említi Bod Pétert és ő az abroncsot:
Januáríusnak hívták az első hónapját[1] az esztendőnek a' régi Rómaiak a' Numa Római Király rendeléséből Jánusról, a' ki Itáliának volt legelső Királya. Kezdették pedig ez időtájban a' magok esztendejeket azért; mivel a' nap is a' tájban tér meg az égnek abrontsán 's hosszabbodik, a' világosság nevelkedik, a' setétség pedig kissebbedik.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...
...című könyvében is az ekliptikával (lásd ecliptic) veti egybe:
Bod Péter XVIII. századi leírása jelzi, hogy az ő idejében a János-nap napfordulat-ünnep jellege köztudomású volt: "Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a "maga abrontsának felső pontyára felhágott s meg is fordult."
Dömötör Tekla hívta fel a figyelmet arra az énekbe foglalt előírásra, mely szerint az Iván-napi tüzet "négy szögre rakálták" (rakták). Ez a négyszög bizony a Nap "abrontsának", az ekliptikának fordulópontjait jelképezi.
Tomory Zsuzsa Istenes magyar emlékeink 1. rész...
...című Ősi Gyökér 2005/1. sz. megjelent cikkében vogul adatokat/párhuzamokat mutat fel:
Vogul rokonaink körében fennmaradt imádság hasonló képeket vetít elénk: "Hét sas röptényi magas Ég atyácskánk hajlította abroncskerék módra forgó karikós föld hét tája fölött..." "Kelő napos arany fürtödet abroncskerék módra menő kerek földre sugározd ki." Őseink ismerték tehát az erőny (energia) pozitív és negatív előjelű összetevőit, de jól tudták azt is, hogy kerek a föld.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...
...című könyvének Alexandriai Katalinról szóló fejezetének eme passzusa Ixion, Ezékiel és kerék (valamint colure) címnél is szerepelt:
Ezékiel próféta látomásában (Ez 1,4-19) Isten tűzben és villámlásban jelenik meg, együtt a négy világtájat és a "szilárd" állatövi jegyeket jelképező fenevadakkal. Isten kék zafírtrónusát egy négy kerékből egybeszerkesztett forgó alkalmatosság tartja, amely együtt mozog a "lelkes állatokkal", mivel azok "lelke vala a kerekekben". A leírás szerint a szerkezet éppúgy néz ki, mint egy asztrolábium: négy abroncsa alighanem az ekliptikát és az égi egyenlítőt meg a két főkört jelképezi. A kerekek anyaga "tarsiskő", azaz topáz, mely szintén illik az ég királyához (van kékes, zöldes és sárgás változata, és leggyakrabban ónkővel együtt fordul elő). Abroncsukon drágakőszemek ragyognak (vö. a Katalin-kerék vaskarmaival), ezek a csillagokat és a bolygókat jelképezhetik. "Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet" (Zak 4,10).
A kerék ősidők óta kozmikus jelkép. A világ kerekének agya Földünket jelképezte, tengelye a Föld és a világegyetem forgástengelyét, abroncsa a nappályát vagy az égi egyenlítőt, illetve a főkörök valamelyikét (a Tejutat), küllői pedig a világtájakat, illetve azokat a képzeletbeli sugarakat, amelyekkel a csillagászok az eget ma is cikkelyekre osztják. Ez volt az a tüzes kerék, melyhez a görög istenek büntetésül Ixiont kötözték. Ixión, aki nevét a tölgyfán(!) élősködő sárga fagyöngyről nyerte (ixiasz,ixiosz= "fagyöngy"), az Állatöv "Tüzes kerekén" keringő Napot személyesítette meg. Az égitest-szabadító hős meséiben a hős és a sárkány tüzes kerekek képében is megküzd egymással. Ezek a mesebeli kerekek a szemben álló planéta-ellenfelek, és/vagy az Állatöv meg az égi egyenlítő egymást keresztező pályáit jelképezik. A kozmikus kerékjelkép régebbi, mint maga a kerék. Kerék formájú ábrákat ismerünk ugyanis olyan kultúrákból is – például az amerikai indiánokéból vagy az eurázsiai középső kőkorból –, amelyek nem ismerték még a kocsikerekeket. Ez a forma, a körbe írt kereszt természetesen csak hasonlít a majdani küllős kerékre; a korong alakú földi világot és a négy égtájat jelképezte.
Az európai műveltségben a kerék ma a szerencse, a sors forgandóságát jelképezi. E képzet gyökerei viszont megint csak az égkerékhez és a Nyilas Jupiteréhez nyúlnak vissza. A szerencse és a sors latin istennője, Fortuna volt, akit keréken egyensúlyozó nőalakként ábrázoltak. Görög megfelelője Nemeszisz tejútistennő, ővele nemzette Zeusz az Ikreket. Nemesziszt szárnyakkal ábrázolták, hiszen Zeusz hattyúalakban közösült vele a Nyilas cikkelyében, és a kezében almafaágat tartott, mintha csak Héra almafáját (a Tejutat) őrző heszperisz volna. Katalin-napkor [november 25.] frissen metszett gyümölcsfa gallyat tesznek vízzel telt üvegbe ("katalinág"), hogy karácsonyra kivirágozhassék. Ezt a szokást más adventi, Nyilas-hónapbeli jeles nőnapokon (Borbála- és Luca-napkor) is gyakorolták.
- A fentiekhez némi kiegészítéseket kell tenni. Egyrészt a körbe írt kereszt Föld-képjelének való megfeleltetéséről – és ennek (legalábbis a kiinduló kép-olvasat helyességének) cáfolatáról – szóltunk LU, kereszt és mandala címnél. Ez a nézet a geocentrikus világkép alapján alakult ki.
Másrészt a világkerék (nevezhetjük Hamlet malmának is) kerékagyának is a Földet tartják, holott (a navel címnél taglalt) szanszkrit nabhi = kerékagy, köldök szó rámutat, hogy Napról (vagy a Naprendszerről) van szó[2] (tehát csillagról, mint amilyen az a Sarkcsillag is végső soron, mely szintén lehet központ ugye, centre-kuntar címnél írottak szerint). A Földdel való azonosítás tehát másodlagos, hisz a Föld (KU etimon is lehet Nap és Föld is) – ahogy táltosaink tudták is – a Naprendszer része, és ez a Naprendszer kerül végső soron keresztrefeszítésre (lásd crucifixion, CSÁR, stb.) a Nagy Évben.
Csordásfarkasról szóló mondákban is minduntalan előjön az abroncs:
A hozzá fűződő legjellemzőbb – részint általánosan elterjedt, részint helyi – hiedelmek a következők: A metamorfózis képessége már csecsemőkorban elnyerhető, például a bába vigyázatlansága vagy rosszindulata következtében: ha a bába az újszülöttet nyírfaabroncson háromszor keresztülbújtatja, abból hétéves korában csordásfarkas lesz, kedve szerint öltve farkas- vagy emberalakot. Mások felnőttkorban szerzik meg a képességet. A farkassá változás és visszaváltozás általában hasonló módon történik; például ugyanazon a nyírfaabroncson kell háromszor vagy hétszer átbújni. Félig állati, félig emberi formájú is lehet. A csordásfarkasnak tartott farkast bizonyos tulajdonságok megkülönböztetik az "igazi" farkastól: jobb szaglása van, hasa fölül, háta alul helyezkedik el stb. A farkassá változást meg lehet akadályozni: például ember alakjában háromszor keresztet sütnek tüzes vassal a hátára. - A csordásfarkasról szóló hiedelemmondák legnagyobb része az átváltozással kapcsolatos áruló balesetekről szól: a farkason vigyázatlanságból rajta marad emberként viselt öve; a feleségét farkas képében megmaró pásztor fogai között visszaváltozása után is láthatók az asszony kötényének, kendőjének darabjai stb. Irodalmi feldolgozását lásd Tompa Mihály Szakállas farkas című költeményében. Egyéb mondaszüzsék: a csordásfarkas feleségével együtt változik farkassá. Az asszony viselős, gyermekét farkasként szüli meg, aki farkas formájú lesz. A pap nem kereszteli meg. A csordásfarkas felesége tudtával űzi tolvajlásait. Az asszony véletlenül eltöri az abroncsot, amelyen átbújva csordásfarkassá változott. A férfi nem változhat vissza, farkasként él felesége mellett. A tudós pásztor hatalma nagyobb, mint a csordára támadó két csordásfarkasé. Varázseszközével elveszi hatalmukat. A két farkas sírva könyörög, ő megkegyelmez, nyírfaágon átbújtatva visszaváltoztatja őket. A csordásfarkas farkas alakjában kapott sérüléseit (vakság stb.) egész életében viseli. Külön típuscsoportot alkotnak a leányból lett farkasok mondái – egy részük a csordásfarkas küldött farkas nevét teszi érthetővé: tudós ember udvarára három farkas tör be, abroncson átbújtatva három lánnyá változtatja őket. A szomszéd faluból "küldték" a lányokat. Csordás lányai válnak farkassá, hogy a fonómulatságra ennivalót raboljanak. Állandósult → vándormonda: fonóbeli lányokat egy → boszorkány saját kérésükre farkassá változtatja, hogy a legényeket megijesszék. Abroncson bújtatja át őket, majd maga is átbújik. A legények védekeznek a farkashad ellen. A boszorkányt lelövik (leütik). Tudós embert hívnak a szülők, aki visszaváltoztatja a lányokat. A változatok egy részében ez nem sikerül, a farkasok nyaklánccal a nyakukon kóborolnak, éhen vesznek ("galárizsos farkasok"). Ehhez áll közel az a monda, amelyben egy asszony (valószínűleg boszorkány) a fonóbeli asszonyokat abroncson átbújtatva medvévé változtatja.
Hasonló név az immáron négyszögletessen értelmezett abrosz (lásd témáról még négyszögletes Nap).
Lábjegyzetek
Lábjegyzet:
A nép és a magyar egyház is egészen a múlt századig széleskörűen fenntartotta a korábbi világképéből származó Boldogasszony hava kifejezést – 800 éven keresztül! – a január hava kifejezés helyett. A magyar elnevezés korábbi természeti képzetekből származik, amit az újra született Nap útjának kezdete és az újhold sarlójának látványa együttesen határozott meg az ezt követő fényviszonyok emelkedésével, majd az év második felétől csökkenésével. (A holdváltozás jelölte ki a hónapokat, melyeknek időtartamát rendszeresen javítgatták a napfordulókhoz és napéjegyenlőségekhez viszonyítva.) A magyar gondolkodásban a Boldogasszony hava az év megszületésének első holdidőszakát jelölte (holdnapját/hónapját). ↩︎Lábjegyzet:
Ugyanakkor azt még kell jegyezni, hogy más esetekben láttuk, hogy egyes keleti (kínai, ind), eredetileg Napot jelentő etimont Föld jelentéssel használtak (lásd Kundalini címnél is). ↩︎