A-

A görög és latin szavak elején álló a- fosztóképzőt ismerjük, ahogy a hindiben és a régi perzsában is megvan, de Oxford, empty szó elemzésénél is említi, mint germán sajátságot?
Az óangol æmetta = szabadidő (elmegy szavunkból?) szó felbontásánál ā = nem és mōt = gyűlés szavakat említi fel esetleges lehetőségként.

Közben a svéd otrogen = hűtlen szóban o-előhangosként találtam meg.
Felvetődik, hogy az un- előtétes fosztóképző is csak orrhangos változat?
Lásd még témát an- fosztóképző cím/alcímnél. Ott pont fordítva – vélhetően helyesebben – gondolkodtunk.

A lop igénket tartalmazni látszó görög alópiksz (másképp: alepoú) = róka szóban mi lenne a fosztóképző szerepe? Vagy értelmezzük a-t névelőként: a lopós? Inkább...