Ábrahám

Péterfai János írja:

A zsidók magukat Ábrahám utódainak tartják, akik viszont Kaldea Úr városából, tehát a szumerek földéről és Szem nevű ősatyától származtatnak. Mi viszont már tudjuk, hogy ezen bibliabeli Szem vagy Sem nem más, mint a szumerek, illetve szemere törzsünk Szem, Som, Szemes nevű Napistene és regebeli ősatyja, azaz a szumereknek is Samas nevű Napistene. Ezen bibliabeli Szem után nevezzük ma a zsidókat, valamint a velük rokonnyelvű népeket "sémiták"-nak, de tulajdonképpen tévesen.

Gyárfás Ágnes A magyar gondolkodásmód...

...című az Ősi Gyökér 2017/1-2. sz. megjelent cikkében írja:

Ismerjük azt a legendás mozzanatot, amikor a kétféle gondolkodásmód szétvált. Ábrám népével Ur városából jött elő. Neve beszédes: Isten rám vetített ábrája. Nem sokáig maradt ez így, mert behálózták, hámba fogták, s ezt nevének kiforgatásával pecsételték meg. A hámba fogott istenarcú férfi. Isten embere a torz történeti események főhőse lett: az Ő leszármazottai a zsidók és az arabok. Ezért Ábrahám lett a neve.

Oláh Imre A Nimrud hagyomány...

...című tanulmányában található némi adat Ábrahám kilétéről:

A hagyomány ezen kívül még ugyancsak Nimrudot tartja a mágushit megalapítójának is, akit a perzsák Zaradust-nak, Zaratusztrának neveztek. "A mágia Thera 19. évében, Ur (Maghur) városában keletkezett, amit Ur (király) épített... ettől az időponttól kezdve az emberek áldozatokat mutattak be és idolokat (az ősök faragott képeit) imádták."
Innen, a mágusok városából, Mugherből, a bibliai Ur-ból származott és sumir kulturán nevelkedett Thera fia Ábramu, vagy Ábrahám, akit egyben az Ismaeliták ősapjának tartanak. Azonban az ősi hitszemlélethez való makacs ragaszkodása miatt szembe ütközött az Ur városában ezidő tájt a hatalmat képviselő, tűztisztelő mágusvallással, és Nimruddal, a Káld birodalom megalapítójával.
A kor vallásos felfogásáról a Talmud a következő képet adja:
"Jöjjön Nimrud és tegyen tanúbizonyságot arról, hogy Ábrahám nem volt bálványimádó, mert Ábrahám idejében sem a törököknél, sem pedig a nazarénusoknál nem létezett idegen vallás, csak az igaz Isten tisztelete és bálványimádás."

(Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 463. oldalán szintén említi Ábrahám sumér voltát.)

Oláh Imre tanulmányában, egy arab hagyomány alapján az is kiderül, hogy Ábrahám Nimrud leányát, Sarait (Sárát) vette volna feleségül, aki viszont más változat szerint, ahogy incest címnél is szerepelt, a saját húga. Már csak ez is mutatja, hogy Ábrahámék nem valós történelmi szereplők. Az, hogy Nimrud is a képbe került, rámutat az égi téridőbeli helyre, Sára esetében is, mely név Sarama névben is megvan.

Izmael címnél szereplő adat szerint annak anyja a hungár névvel kapcsolatba hozott Hágár és apja Ábrahám. Mivel Izmael Orionnal és szamárral azonosítva nyári napfordulós Nap-Orion karakter (ahogy Mózes is efféle), és Hágár (Hungárral és) Szíriusszal feleltethető meg, nyilvánvaló, hogy Ábrahám is Orion atya (vagy az Íj csillagképnek megfelelő másik Nyilazó) kell legyen. Izmael tehát lehet Nap és Orion is, ahogy apja.
Ábrahám nevében akkor találunk-e Égatyára utaló etimont? Úgy tűnik, igen, hiszen ábra címnél ilyen ég, felhő jelentésű (ha nem is sémi, de árja – és a szemiták és árják címnél írottak szerint az avar-hunok a közös kapocs a vallások és nyelvcsaládok között – eredetű) szavak előjöttek. Viszont nem biztos, hogy jó helyen járunk. Mi lenne, ha a héber (Eb-Úr) Habur változatának rontásával lenne dolgunk? Ábrám-Ábrahám nevében egy ugyanolyan -Ám végződés is van, mint Ádám nevében, amely hasonló lehet, mint az Uram (és Numi Tórem) nevekben. Eképpen Ábrám annyi lehetne, mint Eb-Uram. Ugyanakkor a hun-arab AB = apa fogalmát is kereshetjük benne. Eképpen Apa-Uram értelmű is lehet.
Alant még az Apiru/Habiru névvel is rokonság kerestetik.
Figyeljük meg, a télen (hibernate eredete is innen) látható Orion (plusz Szíriusz)ról van itt szó. Mindegyik szó, legyen avar (ennek a szláv obor = óriás változata ismét egyértelmű utalás Orionra és így Habur-on keresztül Abramra), vagy a germán over, mind ugyanarra az égi mozgatóra, az Ég Urára, Orionra utal.
Erre legutóbb a Cŵn Annwn címnél a walesi cŵn wybr (sky hounds) összetételt meglátva is ismételten rá kellett jönnöm: Ábrahám és a szláv Obor = Óriás ötlött fel, majd az alábbi szóváltozatok alapján az air szó eredetére is ráleltem.
A walesi nyelvben wybr és wybren = ég, menny és awyr = lég (levegő); ég. Utóbbit hehezetesen is megtalálni a neten: a hawyr forma viszont már a kabír/Habur/héber/avar neveket idézi. Nyilvánvaló, hogy itt égistenről van szó, de mivel Orion (Obor = Abram = Ábrahám Óriás/Vadász) a Tejútfolyam mellett van (férje az istenanyának), ezért, ahogy erről máshol is volt szó, a neveket egymás között cserélhetik (de már eleve az Égisten is lehet anya, ha az éji eget vesszük alapul).

Ábrahám Nyilazóságának egy másik nyelvi bizonyítéka, hogy az ív fogalma kapcsán érintett brow is ilyen alakú ([A-]B-R). (Ezen gondolatmenet folytatását lásd próba/prove.)

Érdekes, hogy Ábrahám 99 éves, amikor El Shaddai bemutatkozik neki (Gen. 17.1). A száz a téridő száma, azaz körbeértünk a nyilván nyári évkezdésű éven (visszatértünk ezzel ismét oda, hogy Ábrahám = Ikrek/Rák cikkelyében lévő Nyilazó, ki egylényegű El Shaddai-al és Jahvével is).

Práczki István Szittya Biblia...

...című könyvének 119-120. oldalán szómegfordítással él Mahar-Bát ír rá.
Másutt írja:

A jelenlegi történelmi egyházaknak egységes álláspontja van Ábrám-Ábrahám személyét illetően, valahogy így: "Márpedig Ábrahám – minden kétséget kizáróan – a zsidók ősapja és ma is mindenki annak tekinti." Ezt szögezte le a zsidó katolikus felfogás mellé csatlakozva a protestáns kánon is. Erről persze nekem, mint a fentiekben már kifejtettem és indokolni is igyekeztem, erős kétségeim vannak. Mindezeket pedig nem más forrásokból merítettem, mint a zsidók szent könyvéből, a Tórából, és a Bibliából.

A Hargita Csaba Ferenc közreműködésével készült A magyarok őstörténete – a magyar-héber kapcsolat című dolgozatban szerepel (pontatlanul, így javítva):

Ábrahámot nem nevezik egynek a kászdik közül, hanem felszólították, hogy hagyja el a várost ahol lakik, ami a kászdiké. Őt tulajdonképpen a kezdetektől fogva ʺhabirnakʺ (Teremtés 14:13.) hívják, és sosem káldeusnak, testvérei pedig arámiak (Teremtés 25:20.), [ezzel nem!] bizonyítva, hogy ők szemiták [minthogy az arámi nyelv sem volt szemita eredetileg].
Őt az egyiptomiak egyértelműen [a Habiru címnél is említett apiru változataként számítható] apirként azonosították, de azt tudjuk, hogy az apir kifejezés nem egy jól meghatározott nemzetiséget jelölt, hanem sokkal inkább társadalmi helyzetet.

Hargita Csaba Ferenc honlapjának ezen oldalán és Habiru címnél szereplő nemzetségtábláján a leszármazása megtekinthető.
Az előbb említett cikkben akkádnak és hébernek, azaz szemitának mondja.

Ábrámból hogy lett volna Ábrahám

A Teremtés 17:1-12-ben így áll:

"Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat. Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek."

Hogy miért és hogyan rendelkezne Jahve a név csekély módosításáról, ezt nehezen értem (még a Jákob-Izrael cserét értem). Itt egy egyszerű h-betoldásról van szó, mint Júda-jehuda esetében. H címnél is leírtuk, hogy tulajdonképpen a zsidó papok meg akarják magyarázni, hogy a nyelvészeti túlkapásaik vallási eredetűek, pedig nem.

Jankovics Marcell...

...sorai:

Ami Alexandriai Szent Kelemen (meghalt 215 előtt) 5 magánhangzós Istennevét illeti (IAOUE), Graves szerint [na persze] ősi és elterjedt mediterrán istennév lehetett. Kapcsolatba hozható azokkal az archaikus írásmódokkal, amelyek a magánhangzókat nem jelölik (nagyrészt ilyen a héber is), és azzal az Ószövetségben is fel-felbukkanó elképzeléssel, hogy az élet (a lélek, a felemelkedés) az isteni lehelet által jut az emberi testbe (I Móz 2,7). Sajátos nyelvi formája ennek a gondolatnak az a mód, ahogyan Isten "megjelöli" a kiválasztott Ábrahámot. Megváltoztatja az ő és az ő felesége nevét, mégpedig úgy, hogy "beléjük fújja" az Ő nevének két Heh hangzóját, így lesz Ábrámból Ábrahám, és Szaraiból Szarah. (I Móz 17,5; 15). A mondottak jelképes értelme elsődlegesen az, hogy a leírt szöveg hangzók nélkül néma, halott, csak olvasni tudó, beavatott személy képes abba életet lehelni (vö. a mi "holt betű", "élő beszéd" kifejezéseinkkel). Vallásos értelemben pedig az, hogy a magánhangzó nélküli írást – mindenekelőtt az "Isten adta" Törvényt – csak a hehezetes magánhangzóknak, az Istennév betűinek beavatott ismerői: Isten szolgái, a papok képesek elolvasni.

Ábrahám kontra Nimród

Fentebb már a téridőbeli helyet és az ószövetségi istenekkel való egylényegűségét említettük.
Nimrud harca Jahve ellen cím/alcímnél volt szó a héber ellenfélről. Schmidt Irén Nimród ősapánkról című Ősi Gyökér 2004/4. sz. megjelent cikkében Endrey Antal nyomán írja, hogy a mohamedán mitológiában Nimród következetesen mint Ábrahám hagyományos ellensége és nagy építkező szerepel. (L. Cottrell: The Land of Shinar, London, 1965. 13. old., in Endrey, Antal: A magyarság eredete)
Ugye a mohamedánoknál nincs Jahve, így úgy tűnik, Ábrahámmal lett párba állítva. Azzal az Ábrahámmal, akiről szintén bizonyítottuk, hogy égi szereplő, Jahve párja, melyek mindketten Nimrud duplikációi.

Ábrahám turáni alakjának egy újabb bizonyítéka

Gyárfás Ágnes Tellói pecsét című az Ősi Gyökér 2013/1-2. sz. megjelent cikkében a pelaszg alapítású, tölgyfalombok suttogásából jósolásról híres, Jankovics Marcell által is említett Dodona taglalása után írja, hogy amikor Ábrahám kijött [a sumér] Ur városából, és Izráelbe költözött, a jós tölgyekhez közel ütötte fel a sátorát és istentiszteletet is e tölgyfák alatt tartott.